Korábban
már írtam róla, hogy az egész életmódváltás témakörét
megnehezíti a jóakarók kotnyeleskedése. Persze nehézségekről nem én vagyok az első,
aki ír. Ezek azok az emberek (90%-ban nők
1%-ban idősödő atyáskodó férfiak), akik a nemes szándék címszó alatt kéretlen
tanácsokkal halmoznak el akár akarom, akár nem. Mindezt persze az én érdekemben. Mivel az életmódváltás az nem
egy napra és nem is hetekre, hanem hosszú időre szól, ezért ha az illető ezt
nem akarja, vagy nincs rajta az ügyön elég intenzíven, akkor úgysem lesz belőle
semmi.
Vajon jót akarnak-e ezek az emberek? Biztosan. Csak hát
minden embernek megvan a maga érzékeny pontja, amiről ő is tudja, hogy
erősíteni kell és ezt mások is megérzik. Szerintem ez valahol az ösztönök
szintjén mehet végbe nem is tudatosan. Egyrészt a társadalom megveti a kövér
embereket (főleg akkor, ha kövérség nem az anyagi jólét szimbóluma és a
kövérséggel együtt járó jelenségek, mint lassú járás, fáradékonyság etc. jár); másrészt ebben van egy fajta áldozatkeresés is: Az emberek ráéreznek a másik
gyenge pontjára és tudatosan vagy tudatlanul ott kezdik el beletörölni a
lábukat, ahol erre lehetőség van.
Egyrészt az ő kezelésükre másrészt a saját sikerem érdekében
kellett ebben a témában a lehető legmélyebbre merülnöm. Hiszen az
életmódváltáshoz legelőször is szemléletváltás kell. Tehát ha tegnap még állva
elaludtam attól, hogy egy étel kalóriatartalmát nézzem illetve a benne lévő
ásványi anyagokat bogarásszam; ma már több kb. száz vagy annál több étel energiatartalmát
néztem át és egyre bővül az adatbázisom.
De miért baj az, ha jót akarnak az embernek? Nos azért mert
egy életmódváltás időigényes dolog. Ezért a jóakarók általános igazságokat
fogalmaznak meg, de kb. annyit, amennyi egy-két mondatba belefér. Ez önmagukban
akár még igaz is lehet, de ha az ember nem jártas a témában könnyen
elbizonytalaníthatja, hogy egyáltalán mit csináljon és könnyen a kitűzött cél feladásához vezet.
A legviccesebb/ legidegesítőbb ezek közül az a típus, aki
nem is akarja elfogadni ha vki vmit nála esetleg valamit jobban tud. (Mármint
elméletben, mert gyakorlatban alkalmazni szemlátomást nem tudja. 😀)
Sokszor gondolkodom, hogy mi lehet a jó megoldás ezeknek az
embereknek a kezelésére. Mivel sokáig nem tal´latam meg szabályosan
emberkerülővé váltam. Jó nem csak emiatt más is történt az éltemben, ami a
szociális kapcsolataim leépülésében szerepet játszottak, de ez is köztük van.
Az-az igazság, hogy nincs is üdvözítő megoldás ennek a jelenségnek a kezelésére, hiszen az egyik ember
megelégszik azzal, hogy ha látja, jártas vagyok a témában és tudomásul veszi,
hogy más véleményen vagyok addig a másik képtelen elfogadni, hogy én mást
gondolok. Ergo bárminemű ellenkezést a nézetei és személye elleni támadásnak
vesz. Hogy mi lehet erre a reakció?
Èrvelek (erre ő ellenérvvel)
Én: Èrvelek (hiszen felvállalom a nézeteimet)
A másik: Ellenérvel gyakran tekintéllyel vagy
konkrét példával, ami persze az ő igazát támasztja alá. (De a barátnőm leadott 20 kilót ezzel, módszerrel egy hónap
alatt és/vagy eü végzettségem van)
Én: Elmondom
én mit olvastam össze illetve visszaérvelek szintén tekintéllyel (de a személyi
edzőm azt mondta, hogy, esetleg felhívom a figyelmét arra, hogy az orvosok
javaslata az max egy kiló hetente. Ez persze lehet több a kezdeteknél, de
hosszú távon semmi szín alatt sem)
Vagy nem érvelek hiszen gyakran ezt személyiségük/tekintélyük
megkérdőjelezésének veszik így elfogadom, amit mond ergo hazudok. Mire megnyugszik és örül, hogy vmi jót tett. Praktikus út csak nekem nehezemre
esik ezen járni. Ha nem vagyok csaló sem bűnöző miért kéne hazudnom? Ráadásul
sokszor ebből az lesz, hogy a gyakorlatban esetleg azonnal vagy később látja, hogy
csak ráhagytam mindent. Ha szerencsém van, tudomásul veszi csendben. Ha nem
ezúttal figyelmeztet kicsit dorgálóan, mint egy kisfiút, aki csak azért is
elcsen a lekvárból. (Innen borítékolható a konfliktus)
Persze ennél a pontnál valószínűleg a nyájas olvasóm is
jóakarómmá válik, aki gyorsan közli, hogy ezekkel az emberekkel nem kell
foglalkozni. Arra persze sosem gondol senki, hogy ez a banálisan egyszerű
megoldás akár nekem is eszembe juthatott volna illetve, hogy ha ez így lenne,
akkor meg sem írom ezt a posztot.
Hogy mi az egész jelenséggel
a bajom? Az, hogy az embereknél nem mint túlsúlyos csak a táplálkozásról
beszélő valakiként akarok megjelenni. Mégis sok kapcsolatom kaphat attól keserű szájízt, hogy ebben a témában nem bologatok mint egy kiskutya vagy egyenesen
rávilágítok valakinél arra, hogy 50 kiló túlsúllyal rendelkező embernél nem
biztos, hogy jó tanács futást ajánlani.
Jövőre nézve sincsen általános megoldás legfeljebb annyival
bővült a repertóár, hogy a fogyókúra témakör összes stációját végigjártam már:
Dietikust, orvost, teljes labor vizsgálat. Blogot vezetek és a kalóriabázison
napi szinten vezetem az étkezésem. Ha vki ezt átnézi és tud még tanácsot adni
akkor azt örömmel veszem.
Jöjjön pár tipikus frázis, amivel mindig
szembetalálkozom.
Ne itt fogyozzál! Legtöbbször vendégségben és vmilyen
rendezvényen hangzik el. Vendégségben a háziasszony kínálja kedvesen a
harapnivalót. Gond itt akkor kezdödik, amikor látszólag tudomásul veszi, hogy
nem szeretnék még egy tányér krumplit kacsával és
egy szelet süti is bőven
elég; de azért tizenhetedjére is megkínál valamivel egészen addig, amíg kínos
nem lesz nekem nemet mondani.
Rendezvényen hasonló a helyzet ráadául sznekek csipszek
egész garmadaja lesz szervírozva, amiből keveset képtelenség enni.
Ez és ez az étel ezért meg ezét káros. (Reakció ha kiderül
mit reggeliztem) Ezekkel a féligazságokkal mindig az a baj, hogy egyrészt
minden káros manapság. Tehát nyugodtan válszolhatom akár azt is, hogy az ő reggelijében tuti volt rákkeltő mesterséges ízfokozó, etc.
Egyébként ezt a
gondolkodást jól táplálja a ciklikusan változó trendek. Ergo ma kijön az
aszpartán mint cukrot leváltó édesítő, holnap pedig a következő trendhullámmal a
szteviát gyártók fogják földbedöngölni az aszpartánt. (eme sorok irója már
átélte ezen kívűl a cukor, barnacukor, nádcukor, pötyi és kókuszzsír tündöklését és bukását. Persze lehet
az illetőnek igaza de az sosem derül ki mit egyek helyette? Ès holnap?
Holnapután Fél év múlva? Ja ennyire már senkit nem érdekel.)
Most olvastam egy jó diétát... Nekem már a szóval is bajom van
mert mindig az jut eszembe, hogy 3 napig főtt krumplit kell enni ha hasmenésem
van Na az diéta. Egyszer elkezdődik aztän véget ér. Nem úgy mint az
életmódváltás. Ráadásul az ilyen káposzta- 90 napos - , sárgarépa, méregtelnítő diéták max arra jók, hogy utána egy évig
ne egyen az ember káposztát. Kedvencem azok a javaslatok, amikor a napot egy
pohár gyümilével indítják. Garantált a gyomorégés.
És a végére egy apró színes történet: Találkoztam nemrégiben vkivel, aki szintén nem bírta ki jótanácsok nélkül. Mikor mondtam,hogy már leadtam 8 kilót némileg megnyugodott de azért elmondta, hogy ő, hogy átállt és milyen jól táplálkozik. Szóba került az olaj vs. zsír témája is. Nem akartam azzal megzavarni, hogy mindkét oldalnak is vannak hívei és korántsem lejátszott meccs egyik vagy másik előnye. Arról nem is beszélve, hogy mindkettőből van 50 féle a boltban. Miután meghallgattam a napi penzumot megkínált egy izesített literes ásványvízzel.
160 kalória 40g cukor. A sima vízben.
