Szia Móna
(Úgy
döntöttem, hogy a címzett ezentúl te leszel, hiszen annak idején te indítottál
el ezen a fogyi úton, amit azóta is most is köszönök.)
Hosszabb
kihagyás után folytatom a blogot. A projekt ugye előző év szeptember 27.-én
kezdődött és február 18.-án feneklett meg. Ez talán egy hét híján három hónap.
Aztán valami megbicsaklott meg jött két elbukott állásinterjú, ami tényleg
padlóra küldött már csak azért is, mert mindkettőre baromira készültem. (Az
egyiket éppen a túlsúly miatt buktam el) Így napra pontosan négy hónapja
felhagytam az egésszel. Tulajdonképpen már magam sem tudom miért. Jó meguntam a
hülye diétás kajákat, meg az izzadást az edzőteremben meg azt, hogy
folyton erről a témáról kell beszélni. Valljuk be egy fitneszteremnél nincs
unalmasabb hely a világon.
Így
gyakorlatilag az oldalsávban átható súlycsökkenés gyakorlatilag el is tűnt. Ez
így első hallásra elég súlyosan hangzik (és másodikra is hiszen lefele kellett
volna még mennem 30 kilót, hogy az öledbe ülhessek nem pedig fel annyit mint
lejöttem) De ez idő alatt rájöttem egy pár alapvetésre:
- Visszahízni pont annyi idő
volt, mint leadni tehát nem hirtelen történt.
- Noha az egész kérdéskörben túl
sok élvezet nincs és a fitnesz sem lesz soha izgalmasabb hely jobb
módszert még nem találtak ki.
- Második nekifutásra azt kell kitalálnom, hogy a csüggedő időket, hogy hidalom át.
- Ez a grafikon utolsó állása. Készítettem egy újjat a mai naptól 15 karácsonyáig.
